Pinceszeminárium 1.4 - Ránc és Koporsó

Az ÉLETBEVÁGÓ sorozat negyedik alkalma, a Lakásszeminárium kitelepül.

Az öreg test és temetés, gyász, elengedés.

Létünk végül gyűrött lepedő avagy a képkeret mint koporsó. 

Hatvan perces művészettörténeti előadás és mintegy másfél órás irodalmi műhelymunka két felvonásban.

Ráncaink, szemölcseink, bőrkeményedéseink, meghajlott hátunk. Többek vagy kevesebbek vagyunk testünk látható változásaitól, az évek nyomaitól? Hogyan viseljük (el) ezeket? Méltósággal vagy szégyenkezve, elbizonytalanodva? Lehet-e szépen öregedni? Vagy mindez inkább már csak a bomlás, a pusztulás kitárulkozása, megfáradt lelkünk, nehéz életünk, betegségeink, veszteségeink kirakata? Tudunk-e szembenézni magunkkal, tudunk-e szembenézni a közelítő véggel, mielőtt teljes demenciába vesznénk? Hogyan teszi ezt a művészet, mit tud (meg)mutatni, elmondani erről a változásról? 

Készülődéshez ajánljuk Farkas Péter: Nyolc perc című regényét.

Félelmetes vagy bátor dolog meghalni? Kipurcanni, megdögleni, feldobni a talpat, jobb létre szenderülni? Egyfelől egyedül végigmenni az úton, másfelől elengedni az éppen távozót. A halál körüli szokások és a temetés társadalmi esemény, rítusok és a kulturális jelek sorozata. Milyen a ravatal, a gyászruha színe, milyen alkalmi ruhát vesz az elhunyt a nagy eseményre? Letakart tükrök, megállított órák, szemre helyezett érmék. Fizetni kell a csónakosnak, le kell szedni valakit a keresztről vagy éppen kénytelen-kelletlen táncra kell perdülni a kaszással? A művészet egyik leggazdagabban – legleleményesebben, legmorbidabban és persze legfájdalmasabban – ábrázolt témája a halál, a temetés és a gyász. A bőség, mint megannyi koporsószeg, előttünk hever, de nem jövünk zavarba, kopogtasson csak bátran a halál. Hullamerevségről szó sincs, amit ígérhetünk: lesz feltámadás.

Előadók: Halász Rita művészettörténész, író és Visy Beatrix irodalomtörténész, kritikus.