A virtuóz Hófúvás etűd a természet félelmetes erejét idézi meg, a hóvihar könyörtelen sodrásában az ember kiszolgáltatottságát. Ezt követően két Petrarca-szonett a szerelem két arcát mutatja meg: a zaklatott, ellentmondásokkal teli szenvedélyt és az eszményi, felemelő érzelmet. A Tarantella ezzel szemben a dél-itáliai népi tánc elementáris energiáját és felszabadult életörömét ünnepli. A koncert második felében a hangulat fokozatosan elmélyül. Liszt Wagner Izolda szerelmi halála című operajelenetéből készített átirata a szerelem végső beteljesülését ábrázolja, ahol szerelem és halál már elválaszthatatlan egységet alkot. A Funérailles gyászének, a magyar szabadságharc mártírjainak állított zenei emlékmű. Végül a monumentális Dante-szonáta hangzik el, Liszt egyik legjelentősebb zongoraműve. A Dante Isteni színjátékának ihletésére született kompozíció nem egyszerűen a pokol látomását festi meg, hanem az emberi lélek útját követi végig a szenvedéstől a reményen át a megtisztulásig.
Liszt: Transzcendens etűdök » 12. Hófúvás
Liszt: Zarándokévek, Második év: Itália » 5.) 104. Petrarca-szonett, 6.) 123. Petrarca-szonett
Liszt: Velence és Nápoly (második változat) » 3. Tarantella
Wagner–Liszt:Izolda szerelmi halála a Trisztán és Izoldából
Liszt: Költői és vallásos harmóniák » 7. Funérailles (October 1849)
Liszt: Zarándokévek, Második év: Itália » 7. Dante-szonáta
Rozsonits Ildikó (zongora)
Rendező:
Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont
