Az sem legelső alkalommal történik, hogy közös zenei gazdagságunk e hangzó tárházát fesztivállá sűrítve kínálják fel számunkra Keller Andrásék. Ez a Magyar Kincsek Ünnepe, amely a tavalyi sikert követően most két napon át vonultatja a Zeneakadémia közönsége elé Bartók, Kodály, Liszt, de éppígy Lajtha László, Veress Sándor, Dubrovay László vagy épp a zongoraművészként ünnepelt Bogányi Gergely muzsikáját.
Az összesen hét koncertet ígérő programon a komolyzenei és operaélet olyan kiválóságai lépnek fel, mint Várjon Dénes, Simon Izabella, Bretz Gábor, Vörös Szilvia, Bogányi Tibor vagy Klenyán Csaba. A közreműködő formációk sorában pedig, jeléül és bizonyságául a Magyar Kincsek Ünnepét jellemző zenei-kulturális tágasságnak, ott találjuk a Modern Art Orchestrát és a Muzsikás Együttest csakúgy, mint a Cantemus Vegyeskart vagy épp a Snétberger Zenei Tehetség Központ a névadóval együtt játszó fiatal hangszereseit.
Bartók: I. rapszódia, BB 94b
Dubrovay László: Magyar rapszódia klarinétra és zenekarra
Liszt: Magyar fantázia
Liszt–Weiner: h-moll szonáta (nagyzenekari átirat)
Közreműködik: Teo Gertler hegedű, Klenyán Csaba klarinét, Boros Mihály zongora
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
Bő másfél évszázadon ível át e koncert programja, amelynek két, legkorábban komponált (Liszt-) műve az 1850-es évek első felében keletkezett, a műsor legfiatalabb száma pedig 2006-ból való. Ez utóbbi, Klenyán Csabát főszerephez juttató mű Dubrovay László klarinétra és zenekarra szerzett Magyar rapszódiája, amely annak idején a Mahler-ünnep felkérésére és alkalmára született. A koncert első száma mindazonáltal egy másik rapszódia lesz: Bartók Béla 1928-as, Szigeti Józsefnek ajánlott I. rapszódiája, amely most a Virtuózok ifjú felfedezettjei, Teo Gertler és Boros Mihály előadásában hangzik fel, de utóbbinak a szívünknek oly kedves, parádés Magyar fantázia megszólaltatásakor is főszerep jut. A liszti zongoraművek egyik csúcsteljesítményét, a h-moll szonátát ezúttal egy bravúrosan hű és lenyűgözően színpompás nagyzenekari átiratban hallhatjuk. Weiner Leó készítette el még 1955-ben ezt a változatot, amely azonban csupán néhány esztendeje jutott először közönség elé. Igaz, azóta mind ismertebbé válik, jelentős részben épp a Concerto Budapest jóvoltából.