Liszttel kapcsolatban általában a virtuozitás és a magyaros stílus merül fel asszociációként, élete utolsó másfél évtizedében azonban már egészen más célokat követett mint zeneszerző: egyre kevésbé foglalkoztatta a közönség elkápráztatása, figyelme a bensőségesebb kifejezés, a vallásos elmélyülés és a zenei újítások felé fordult. A Sancta Dorothea, a Recueillement, az Altatódal és az Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak című legenda Liszt elmélyült, szemlélődő oldalát mutatják meg. Ezzel éles ellentétben állnak a démoni karakterdarabok. A Mefisztó-keringő, a Mefisztó-polka és a Csárdás macabre groteszk humora, sötét tónusai és örvénylő táncritmusai egyszerre teszik játékossá, ironikussá és nyugtalanítóvá a műveket. Végül a Spanyol rapszódia csillogása a virtuóz zongoraművészt idézi meg.
Liszt: Csárdás macabre
Liszt: Sancta Dorothea
Liszt: Karácsonyfa » 7. Altató
Liszt: 3. Mefisztó-keringő
Liszt: Recueillement
Liszt: Mefisztó-polka
Liszt: Két csárdás
Liszt: Epithalam
Liszt: Két legenda » 1. Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak
Liszt: Spanyol rapszódia
Ránki Fülöp (zongora)
Rendező:
Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont