Iveta Apkalnát aligha kell bemutatni a magyar közönségnek: az orgonaművésznő több mint egy évtizede rendszeresen visszajáró vendége a Müpának, szólóesten éppúgy fellépett már itt, mint kórus társaságában, legutóbb, 2017 októberében pedig Eötvös Péter új műve, a Multiversum szerzői vezényletű magyarországi bemutatóján vett részt, a Hammond-orgonán játszó Fassang Lászlóval együttműködve, az amszerdami Royal Concertgebouw Orchestra hangversenyén. Mariss Jansons is régi ismerősünk: Eugen Jochum, Rafael Kubelík, Colin Davis és Lorin Maazel után az 1943-ban született karmester hatvanévesen, 2003-ban került a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának élére. Az együttműködés különlegesen harmonikusnak bizonyult, hiszen Jansons azóta is kitart a zenekar mellett, folytonosan megújítva szerződését.
A koncert csupa francia művet kínál. Berlioz Római karnevál-nyitánya a lendület és az életöröm, az energia és a mámor zenéje. Poulenc g-moll orgonaversenyéről a szerző ezt mondta: „ez itt nem az a gondtalan Poulenc, aki a kétzongorás concertót írta; inkább egy olyan zeneszerző, aki útban van egy kolostor felé - egy tizenötödik századi Poulenc, ha úgy tetszik.” Valóban, a sok rövid szakaszból álló, egytételes, neobarokk mű nemegyszer súlyos és komoly. Érdekessége, hogy az orgona és a vonósok mellett a zeneszerző szinte concertáló szerepet juttat az üstdobnak.
Saint-Saëns Orgonaszimfóniája a hangversenytermek sokszor hallott slágere, mégsem lehet betelni energiájával, grandiózus pátoszával, a belőle áradó tartással és méltósággal, hangzáspompával. No meg persze azzal, ahogyan a műben a zenekar hangzásába beleolvadnak az orgona fenséges színei.
Berlioz: Római karnevál - nyitány, op. 9
Poulenc: g-moll orgonaverseny
Saint-Saëns: III. (c-moll, „Orgona”) szimfónia, op. 78