hu.gyoribalett

I.
Belső hangok
-etűdök egy témára -

Koreográfus: Velekei László
Asszisztens: Kara Zsuzsanna
Dramaturg: Csepi Alexandra
Jelmez: Győri Gabriella
Fény: Szabó Attila

A Harangozó-díjas koreográfus most egy rendkívül izgalmas szimfonikus balettet alkotott az életünket befolyásoló belső hangjainkról.

II.
UNEVEN [KIZÖKKENT]
-balett egy felvonásban-

Zene: David Lang
Koreográfus: Cayetano Soto
Színpadkép: Cayetano Soto
Asszisztens: Mikiko Kawasaki
Fény: Seah Johnson
Jelmez: Nette Joseph

“Amikor reggel felébredtem, nem tudtam, hogy a világnak melyik részén vagyok” - mondta Cayetano Soto, annak a szellemi állapotnak a jellemzésére, amelyben 2010-ben megalkotta az Uneven (Kizökkent) című darabját az Aspeni Santa Fe Balett részére. A sok üzleti repülőút okozta idegesség és térbeli tájékozódási zavar, David Lang (Pulitzer-díjas) minimalista zeneszerző intenzív zenéje együttesen vezetett a koreográfia távirati stílusához.”
Soto kizökkent szellemi állapotát, fizikai egyensúlyvesztését az általa tervezett, sarkánál megemelkedő színpad is jól illusztrálja.

III.
BOLERO
-balett egy felvonásban-

Zene: Maurice RAVEL
Koreográfus: LUKÁCS András
Asszisztens: FUCHS Renáta
Jelmez: HERWERTH Mónika
Fény: LUKÁCS András, SZABÓ Attila

„A Bolero-t 2012-ben készítettem a Wiener Staatsballett részére. Ravel csodálatos zenéjéhez félve nyúltam, hiszen a Bolero klisékkel terhelt, „agyonjátszott” darab.

Előttem már nagyon sokan alkottak rá táncműveket etalon is volt közöttük, amelyekre a közönség még élénken emlékszik (Maurice Béjart, Markó Iván).
Nem szerettem volna epigon lenni és nem a szokványos férfi-nő viszonyra, szenvedélyre, érzéki szálra kihegyezni a ,,történetet”.

Az én Bolero-m cselekmény nélküli darab, tíz női és tíz férfi táncosra, akik azonos jelmezben, hatalmas fekete szoknyában táncolva próbálnak egy monumentális, hideg hangvételű, sötét báli jelenetet érzékeltetni.

A már-már groteszk, szinte parodisztikus társastánci elemek és a modern tánc eszközeinek ötvözésével szerettem volna egy sajátos stílusú formanyelvet teremteni.

A táncosok egyszerű, minimalizált mozdulatainak fokozatos bonyolításával, a létszám növelésével, a térformák egyre gyakoribb váltakozásával igyekeztem a mozgást a monoton, ám egyre inkább fokozódó, lüktető zenével egyenlő szintre emelni, és e kettő harmonizálásának eredményeképpen teljes egészet alkotni.”

(Lukács András)