Erőltetett menet - Radnóti Miklós utolsó napjai

Az Erőltetett menet – Radnóti utolsó napjai című összművészeti előadás Radnóti Miklós születésének a 115., míg meggyilkolásának 80. évfordulóján készült a színpadra: a produkcióban Sütő András színművész alakítja a mártír-költőt, megidézve utolsó, végzetes útját.
Az előadás a „Bori notesz” verseit, Radnóti utolsó, kéziratban maradt verseit dolgozza fel, amelyeket munkaszolgálatosként írt a bori munkatáborokban, és amelyekre a költő holttestének exhumálása során bukkantak rá az abdai tömegsírban.
Radnóti Miklósnak utolsó tíz verse a magyar irodalom talán legmegrázóbb művei, egyben a sötét rettenet kordokumentumai.

Ez a színpadi előadás lehetőséget nyújt arra, hogy mélyen átéljük a tragédiát, s úgy kapcsolódjunk az üldöztetés, a kiszolgáltatottság fájdalmához, hogy egyúttal a művészet mindent legyőző erejének segítségével villanjon fel a vészkorszak sötétségéből a remény talán nem is halvány sugara. Az előadás a nemzeti emlékezet kifejeződése és egyben tisztelgés a 80 éve meggyilkolt Radnóti Miklós előtt.
Utolsó napjai, noteszbe jegyzett versei a legelemibb emberi értékeket összegzik, mely az élet alapját adják: emberi méltóság, emberi kapcsolódás, hazaszeretet, istennel való viszony.

A zenei, vizuális elemekkel tűzdelt előadásban, a táncosok csodálatos mozdulatain keresztül még inkább közelebb kerülünk a költő fájdalmához, hazaszeretetéhez, honvágyához, istenélményéhez.
A vizuális megjelenítésben fontos elem a háttérvetítés – fotók, Bori notesz animált formában, ahogy a notesz íródik. Két férfi táncos jeleníti meg a költőt, illetve a mindenkori üldözött háborús áldozatot, mint szimbólumot, allegorikus figuraként, aki a kapcsolódás, a fájdalom, a vágyódás, a hazaszeretet, a szerelem, magány, istenélmény szimbólumaiként jelenik meg, hol csak árnyként, hol a színészt is bevonva néhány mozdulatba… A szövegek/versek és a tánc/zene váltakozása a dramaturgiában nem dominánsan, inkább szimbólumként festik alá a versek/létállapot hangulatát. A megrázó kordokumentum alapján készült előadást egy, Radnótira oly jellemző, lírai verssel zárjuk, amely feloldja a feszültséget és megmutatja a halhatatlanságot és egyfajta újjászületést, erőt és hitet adva nekünk nézőknek, hogy “az élet szép”. Az előadás zárásaképp elhangzik a közönség közé vegyülve a „Két karodban”.

Szereplő
Radnóti Miklós – Sütő András

Táncosok
Izsó Lajos Hunor (Duna Művészegyüttes), Chifor Lénárd (Duna Művészegyüttes)
 
Alkotók
Zenei szerkesztő: ifj. Csoóri Sándor
Zenei közreműködő: opcionálisan felkért művészek, instrumentális zenész, kántor: személye változó
Technikus: Kátai Csaba
Jelmez: Matisz Gábor
Kreatív producer: Serfőző Krisztina

Rendező – prózai részek: Seres Tamás
Rendező – koreográfus: Juhász Zsolt
(Duna Művészegyüttes és Duna táncműhely vezető koreográfusa, rendezője, művészeti vezetője)

Az előadás a Déryné Program hozzájárulásával valósul meg.