8. Leonardo Sini és Louisa Staples

Romantikus-est Leonardo Sinivel

Respighi: Róma kútjai
Hacsaturján: Hegedűverseny
Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei

Közreműködik: Louisa Staples – hegedű
Savaria Szimfonikus Zenekar

Vezényel: Leonardo Sini

Respighi: Róma kútjai

Ottorino Respighi (1879-1936) a római Santa Cecilia Akadémia zeneszerzés-tanára volt 1913-tól, ám zeneszerzőként sokáig nem volt különösebben sikeres, pedig több mint harminc kamaramű, opera, zenekari darab került már ki a tolla alól. 1916-ban írta meg Róma kútjai című zenekari művét, a zenei impresszionizmus egyik fontos művét, elkészültét Toscanini is szorgalmazta. A mű ősbemutatója 1917. március 11-én volt a római Teatro Augusteóban, Antonio Guarnieri vezényletével. A bemutató ugyan nem aratott sikert, de 1918-ban Milánóban, Toscanini vezényletével már ünnepelte a közönség. A komponista ezzel a művével általános elismertséget szerzett.  „Ebben a szimfonikus költeményben a zeneszerző azokat az érzéseket és látványokat kívánja kifejezni, amelyeket Róma négy kútja keltett benne abban a napszakban, amikor jellegük a leginkább összhangban van a környező tájjal, és amikor szépségük a legékesebben szól a szemlélőhöz.” (Respighi)   I. A Valle Giulia kútja hajnalban, II. A Tritón-kút reggel, III. A Trevi-kút délben, IV. A Villa Medici kútja alkonyatkor.

Hacsaturján: Hegedűverseny

Aram Hacsaturján (1903-1978) örmény származású szovjet zeneszerző.  Hegedűversenyében a klasszicista folklorizmus jól bevált receptje szerint a keleti népzenei forrás egzotikus ritmusai és melódiái a nyugati zenei tradíció formai kereteibe illeszkednek. A vérpezsdítő ritmikájú, egyes barokk concertók motorikus lüktetését is felidéző első tételt keleties színezetű, gazdag lamento (panasz-zene) követi a lassú tételben. A táncos zárótételt tematikus utalás köti a nyitótételhez. Az 1940-ben írt versenyművet, amit a szerző David Ojsztrahnak ajánlott, 1968-ban Jean-Pierre Rampal  fuvolára is átdolgozta.

Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei

Az “Egy kiállítás képei” Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij (1839-1881) orosz zeneszerző legismertebb zongoraciklusa, amit Maurice Ravel szimfonikus hangszerelése tett rendkívül népszerűvé. A darabot elhunyt építész-festő barátja, Viktor Hartmann posztumusz kiállításának hatására írta, 1874-ben. A képek és vázlatok Muszorgszkijból az emberi élet és lélek, valamint a nép képzeletvilágának csodálatosan színes megfogalmazásait váltották ki. A programzene mintadarabjának tekinthető, melyet a szerző az orosz zenekritikusnak, Vlagyimir Sztaszovnak dedikált. A kompozíció stílusa, a különböző karakterdarabok ciklussá fűzésének elve Schumann hatásának nyomait viseli. Mindazonáltal a mű jellegzetesen orosz zene. Az első Promenád (sétatéma) ötször tér vissza a mű folyamán.  I. A gnóm, II. Az ódon várkastély, III. A Tuileriák kertje, IV. Bydlo (ökrösszekér), V. Csibék tánca a tojásban, VI. Samuel Goldenberg és Schmuyle, VII. A limoges-i piac, VIII. Katakombák – Holtakkal a holtak nyelvén, IX. Baba-Jaga kunyhója, X. A kijevi nagykapu.