Összes kategória

Legfrissebb, 2021 februárjában bemutatott PRIZMA című előadásunk központi témája a megfordult világkép, melyet a pandémia okozott. A bezártság, a távolságtartás, az óvakodás megváltoztatta mindennapjainkat, de legfőképp a szociális életünket, azaz kapcsolatainkat, viszonyrendszereinket.

Valahol Európában pusztító háború dúl. Egy anya vidékre menekíti ikreit a nagyanyjukhoz, a népmesék gonosz boszorkányához. A gyerekeknek egyedül kell megtanulniuk mindent, ami a túléléshez szükséges. Magányosan, éhezve és fázva vezetik naplójukat a Nagy Füzetbe. Följegyzik, mit láttak, mit hallottak, mit tettek, mit tanultak..

Keresztes Szent János, A lélek sötét éjszakája című műve szolgál az előadás gondolatmagjaként, amelyben az Istennel való misztikus egység megélése után hirtelen Isten jelenlétének teljes hiányát tapasztalja meg a lélek. Mit kezd egy művész saját sötét éjszakájának megtapasztalása alatt önmagával, a művészetével? Kinek kell megfelelni, hogy elismerjenek? Miért olyan fontos az elismerés és kitől számít?

"..Darabunk filmművészet és mozgásszínház. Utazás, mely a lélek mélységeibe vezet.” (Fejér Máté, rendező)

„A Deja Vu nem kezdődik el, és voltaképpen véget sem ér: egyszer csak már van, aztán pedig nincs, miközben továbbra is van. Egy óra alatt a hétkerből eljutunk Franciaországba, New Orleansba, és ki tudja, még mennyi helyre, végül talán Tahitira is, de az is lehet, hogy éppen a világ fut végig több hullámban is az Akácfa utcán”

Babits prófétájára Isten a maga hatalmi jegyét süti. „Nincs mód nem menni, ahova Te küldtél” – állapítja meg a cethal gyomrában nyomorgatott Jónás a tanulságot. Kényszer ez, még akkor is, ha isteni kegyelem vagy eleve-elrendelés netalán sors vagy történelem vagy akár egyfajta, de kívülről jövő lelkiismeret is a neve.