Színház, Dráma

Christian Lollike: Dogville című színpadi műve nyomán színpadra alkalmazta: Balassa Eszter

Martin McDonagh: A PÁRNAEMBER
Fordította: Merényi Anna
Fotó: Dömölky Dániel, a fotók jogdíjasak

„Rájöttem, hogy az emberek soha nem fognak megváltozni. Mindig hagyni fogják, hogy az okosabb és erőszakosabb ember uralkodjon rajtuk. Aki mindent mer, annak lesz igaza! Aki felrúgja a szabályokat, az hozza majd a törvényeket, és aki a legtöbbet meri, annak az igaza lesz a legerősebb. És ráébredtem, hogy a hatalom mindig annak a kezébe kerül, aki hajlandó megragadni. Hogy csak merni kell. Ennyi az egész. És akkor elhatároztam, hogy én merni fogok.”

Egy háborús korszakban, nyomasztó zsarnokság alatt, fiatalok keresik a boldogulás útját. A szenvedélyes szerelmi történet meggyőz bennünket arról, hogy ahol háború és zsarnokság van, ott a legtisztább emberi érzések is kudarcra vannak ítélve.

A Száll a kakukk fészkére a bele nem törődés, a bolondos anarchia bibliája, melynek köszönhetően Ken Kesey regényíró a beat-nemzedék és a fékezhetetlen szabadságvágy szimbolikus alakjává is vált.

Egy színpadi előadás, amelyet hatalmas sikereket megélt film hívott életre. Az Esőember a szeretet felé vezető útról szól, arról a felszabadulásról, amit a materialitás levetkőzése jelent. Két egymásra utalt testvér közös úton indul el. Charlie ugyanis apja halála után nemcsak azt tudja meg, hogy mindössze néhány rózsabokor és egy rozzant autó az öröksége, hanem megismeri a hárommillió dollárnyi vagyonra szert tevő örököst is, aki nem más, mint az eltitkolt, intézetben élő Savant-szindrómás bátyja Raymond. A pénz megszerzésének reményében gyámságot vállal felette, majd kezdetét veszi közös életük.

Egy eldugott kis hotelben a népszerű regényíró, Paul Sheldon éppen befejezte legújabb könyvét, és boldogan útnak indul. Ám a néptelen coloradói országúton Paul autója szakadékba zuhan, és lassan be is temetné a sűrű hó, ha Annie Wilkes nem találna rá, aki kihúzza a roncsból a mozgásképtelen írót, és hazaviszi, hogy ápolni tudja...

Voltaire 1759-es kalandregénye egyben filozófiai gúnyirat, a szerző éles kritikája a leibnizi optimizmus felhőtlen valóságszemléletéről. Ugyanakkor felnövéstörténet is: egy fiú a szerelmet kergetve verekszi át magát a világon, és eközben elveszíti ártatlan önfeledtségét.

A fülledt-züllött New Yorkban a szerencséjét és önmagát kereső naivan bájos, dörzsölt és varázslatos lány, aki maga a féktelen szabadság, aki nem tartozik senkihez, egy nap talán megtalálja azt, akihez tartozhat. Addig pedig issza a koktélokat és tördeli a férfiszíveket..

(...) A célom az volt, hogy egy pesti kültelki históriát vigyek a színpadra olyan primitíven, olyan naivul, ahogy az ilyen meséket öreg asszonyok a külső Józsefvárosban mesélni szokták. Ami szimbolisztikus alak, túlvilági személy itt előfordul, a mögé nem akartam több jelentőséget rejteni, mint amennyit egy szegény csibész ad neki, mikor gondol rá.

Vajon ártatlan vagy bűnös Leonard Vole, a jóképű fiatalember, akit egy idős hölgy meggyilkolásával vádolnak?

A német színház és film megújítója, Rainer Werner Fassbinder műve egy idősödő takarítónő és egy bevándorló szerelmén keresztül az emberi kiszolgáltatottság történetét meséli el szívszorító egyszerűséggel és tisztasággal.

A vége egy fotográfus szerelmeinek, családjának, karrierjének, s ezzel együtt a huszadik századnak összegzésre, feldolgozásra vagy éppen lezárásra váró, viharos története.

Több, mint száz éve - 1922. október 7-én - született az egyik legmegrázóbb második világháborús
emlékirat, az „Asszony a fronton” (1991) szerzője, Polcz Alaine. Az erőszakról való hallgatás tabuját töri
meg az előadás.

Lionel Shriver amerikai írónő Orange-díjas regénye a mai napig betonszilárd tabukat feszeget; a gyerekvállalás előtt álló nők félelmeit és az anyai szeretetre való képtelenséget.

A főhősök ketten vannak, mint Ábel és Káintól Stan és Panig oly sokan ebben a kétarcú világban: a kicsi és a nagy, a villámagyú és a lomhaértelmű, a tevékeny és a méla – no meg a túlélő és az áldozat: bár persze a túlélő is áldozat, legfeljebb ő később értesül róla...

#teisjobbankedveledakígyókatazénbizonytalanragyogásúhajamnál
#minekvagyokilyenrongyoskisnudli
#zsibbadt

" .. reggel izzadva ébredünk és felsikoltunk hogy nincs ott a foga íve a nyakunkon
csak egy hajszál a torkunkon
és amikor már azt érezzük nincs tovább nem lehet tovább .. "

A Hallgatni akartam című művet az Egy polgár vallomásai harmadik, befejező kötetének szánta Márai, 2013-ig azonban az író hagyatékában, kiadatlanul kallódott.

Egy nő története. Egy nő lányának a története. Egy nő anyjának a története. Egy nő apjának a története. Egy kapcsolat története. Egy másik kapcsolat története. Ha mindkét oldalról elveszünk mindent, akkor marad az X. Háy János az illúziókat veszi el, és amit cserébe ad, az az igazság. Hogy ez tetszik-e, avagy sem: az = X

Megtartható-e a magyarság, a magyar identitás, megőrizhető-e a magyar kultúra Erdély sajátságos történelmi helyzetében? Menjenek vagy maradjanak?

Egy pszichiáter és egy, a világot megérteni akaró kamasz csodálatos története: a pszichiáter az objektív tapasztalatban, a fiú a lovak animális, zsigeri érzéseiben akarja látni a jövőt.

Oresztész szereti Hermionét, aki szereti Pürrhoszt, aki szereti Andromakhét, aki szereti Hektórt, aki halott...

Távlatok helyett sorsokat, történelem helyett személyes tragédiákat mutat fel ez a fájóan komikus, prózaian zenés történet.

James Tyrone sikeres hakniszínész. Év közben turnézik, nyáron visszavonul vidéki lakásába. Ide léphetünk be mi is egyetlen napra.

Megpróbáljuk elmesélni milyen az, amikor nem tudunk mesélni. Amikor az ember nem tud enni, aludni, olvasni. De más mesélnivalónk is van, például a nőiségről, furcsa bulikról, megközelíthetetlen férfiakról és gazdag írónőkről.

Poros nagyvárosban, háború után. Egy lány nem hallgat, nem nyugszik, nem törik meg. Egy király a városát félti, démonok gyötrik, gyöngeség. Fiatal nő, ha túlél, szülhet. A nép néma, a nép parancsszóra énekel. Fiút apa nem ért. Tiltott dolgokat látnak az őrök, gyerekük halálhírét hallgatják anyák.

Történetünk középpontjában egy háromfős család áll: apa, anya és fiuk összetett, szövevényes lélektani viszonya. A készülő előadás célközönsége alapvetően a 13-18 éves korosztály, de rajtuk keresztül közvetve megszólítjuk a tizenéveseket tanító pedagógusok és a szülők generációját is.