TENNESSEE WILLIAMS: A VÁGY VILLAMOSA
színmű két felvonásban
fordította: Czimer József
New Orleans egyik vegyes etnikumú negyedébe váratlanul megérkezik a jobb
napokat látott úrinő, Blanche Du Bois. A Vágy nevű villamossal jött
látogatóba húgához, Stellához, aki itt lakik férjével, a lengyel
bevándorló Stanley Kowalskival. Ezen a környéken az emberek szinte az
utcán élnek, az asszonyok átjárnak egymáshoz, a férfiak isznak és
pókereznek, a kocsmából pedig egész nap kihallatszik a blues. Blanche
előkelő idegenként vonul be a szoba-konyhás lakásba, és selyemruhában
vedeli sógora whiskyjét. Stanley nyers és szókimondó férfi – a gyenge
idegzetű, finomkodó nővel nem tud összeférni. A letűnt fénykor romjaiba
kétségbeesetten kapaszkodó Blanche titkokkal, tragédiákkal és
hazugságokkal teli múltat vonszol maga után, Stanley pedig módszeres
kegyetlenséggel fog hozzá, hogy ezt a múltat ellene fordítsa.
Tennessee
Williams, a huszadik század legnagyobb amerikai drámaíróinak egyike,
szenvedélyes történetet írt magányról, életstratégiákról és
élethazugságokról. A darab 1947-ben meghozta számára a Pulitzer-díjat,
és óriási színpadi sikert aratott. 1951-ben forgattak először filmet
belőle, Elia Kazan rendezésében, a főszerepekben Vivien Leigh-vel és
Marlon Brandóval.
„Számomra a színház az emberben való
gyönyörködés helyszíne. Az ember szépségében és zavarosságában, az
értelmében és a gyávaságában, a derűjében és a kegyetlenségében, a
szerelmében és a félelmeiben. A férfiben és a nőben való gyönyörködés
helyszíne, meg a gyerekben és az élettől távolodó öregségben. A színház
az ember lényege.” Kiss Csaba