Mi lehet a gond a törékeny városunkkal? Huzatos, az anyaország csodás párhuzama a közelségével incselkedik vele, Románia bizonyos fejlődése pedig túl messze fekszik, és gazdasága, politikája zavaros? A kultúra. Ha nem is a hagyomány, ami meglovagoltatja a polgárt a kastélykertben, még csak az elhanyagolt színház és a szétesett mozi sem, hanem egyszerűen a kulturális fejlődésnek nincsen kontinuuma. Identitásbeli problémák nem akadnak semmilyen téren sem. A magyar ajkú szalad egy rövidtávot, egy magyar ízű rendezvényre, a román kicsit keletebbre, ahol a fekete tenger szele erősebben csapja meg. Mi a baj? – kérdezem. Kell ide valami! - mondom. De megelőzött egy férfi, aki kijelentette: „ Rendezzünk fesztivált! ” Ő azaz ember a városban, Hagen Roland, aki üzemeltet egy Termál Strandot és szórakoztat jó néhány fiatalt, de most a dobókockán túl álmodta magát és magyarországi kezek után nyúlva beindította a földrengés, veszélyes kis városunkban a kultúrát. A jó szájízt, az örömöt, a humort és a finom zenét, amire az erdélyi is elvágyódóan büszke. Esős a nyár, a port is szembe fújja a szél, de Nagykárolyban mégis süt a Nap. A termálvíz strandján pálmafalevelek meredeznek a medencére, vízben pancsolók fölé, akik koktélt isznak benne. Petőfi múzsáinak fenekét a nap barnítja mediterránra a homokban, akik esténként ugyanott táncolnak mezítláb, tüzes fáklyák homályában. Finom ételek illata kavarog délibáb - citromos vodkákat szürcsölők orra alatt. Mögöttük egy tiszta terület.
A Fesztivál Augusztus 4.-től 8.-ig. Quimbyvel, Ritmo Latinoval, Bakáts Tibor tilossával… Megálmodtuk ide a kultúrát, amit nem kenyerez le se állampolgárság, se semmi, ha azt mondjuk, hogy a kultúra összetartozás, miközben várjuk a Nagykárolyi Öröm Fesztiválra barátainkat.