Földön apám fia volnék

Ebben az absztrakt, újrateremtett valóságban, a színház időt és teret kiterjesztő kontextusában, a tánc elvont és újraértelmezett nyelvén szól: földi valóságunkra és apáink örökségére irányítja figyelmünket, üzeneteket, mintákat közvetít. Azt üzeni, hogy bár homogenizálódó és felszínes "világkultúrával" körülvéve élünk, van saját és sajátos kultúránk. Felmutatja folyamatosságát, fontosságát, azt a kultúrát, amely emberi létezésünk alapszükséglete, nemzeti önazonosságunk egyik forrása. Mintáink híres táncosok, zenészek, akiktől személyesen vagy a róluk készült filmek, hangfelvételek alapján megtanultuk táncaikat, zenéiket. Nagy egyéniségek ők, akik identitásukkal, tehetségükkel, művészetükkel, autonómiájukkal is mintaként szolgálnak Homok- és videoanimációkkal színesített műsorunk utazás térben, időben, a képzeletben, emlék az útról, amelyen együtt jártunk, személyes, megélt élményeink felidézése -- színpadra állítva a Kárpát-medence legszebb táncait.