2003-ban társalapítója volt a Muranak, egy olyan különleges csapatnak,
akik izraeli költők szövegeire komponálták és játszották zenéjüket. A
Mura zenéjét különösen jól fogadta mind a kritika, mind a közönség. A
TIMEOUT TEL AVIV írta róluk: „A város egyik legjobb zenekara, és
kétségkívül a legmélyebb.”
Omer zenéjét az izraeli Ha`aretz így
jellemezte: „mélyen az izraeli, arab és észak-afrikai zenében
gyökerezik”. Szerzeményei és improvizációi a dzsessz hagyományai iránt
érzett odaadó szeretetéből születnek.
Zongoristaként és
zeneszerzőként a dzsessz, a zsidó zene és az észak-afrikai gyökerek
zenéjének lenyűgöző kombinációját teremtette meg.
A 2005-ös a Vörös Tengeri Dzsessz Fesztiválon már saját triójával
játszott, amelynek sikerét követően a híres bostoni New England
Konzervatórium különleges ösztöndíjat ajánlott neki, és Merit Award
díjjal tüntette ki. Az Egyesült Államokba költözött, és olyan dzsessz
nagyságokkal kezdte együtt tanulmányait, mint Danilo Perez, George
Garzone, Jerry Bergonzi vagy Ran Blake. Hamarosan olyan együttesek élére
szerződtették, mint a NEC, hétvégenként pedig közeli barátjával, Omer
Avital bőgőssel olyan New York-i dzsessz klubokban lépett fel, mint a
Smalls vagy a Fat Cat.
2006-ban Omer művész vízumot kapott, és New Yorkba költözött.
A
Fresh Sound Recordsnál adta ki első nagylemezét, a Duettet, és a
legelőkelőbb helyeken, például a Carnegie Hallban adott koncertet.